Kelt.: 2017.06.05. A Facebook oldalon volt posztolva


Na, ugyan még mindig nem látom a fényt az alagút végén, de azért elhoztam a régen ígért bejegyzést a fűevőkről és rágcsálókról meg a hulladékmentességről.
Szóval, ami kell a tengerészeknek és Nyusszolíninek egyaránt, az a széna. Ha van helyed és piac a közeledben, nagy eséllyel fogsz tudni bála szénát venni. Ennek az össz hulladéka az a spárga, amivel össze van kötözve (meg amivel a molnárkocsihoz kötöttük). Tudom, ez tényleg csak akkor működik, ha van hol tárolni. Nagy kert esetében vagy ha van olyan terület a környezetedben, ahova vihetsz fűkaszát és garantáltan nem vegyszerezik, te magad is készíthetsz szénát. Frissen is szeretik a pockok a szénát, néha ki szoktam vinni őket biofűnyíróknak, de figyelni kell a ragadozók, és az esetleges híg széklet miatt.
Forgácsot a hörcsögnek és a malacoknak lehet szerezni asztalostól, ha van a környékeden. Mondjuk, ha leparkettáztunk, én egy egészen más megoldást szeretnék kidolgozni a pockoknak. Egy olyan benti kifutót, aminek az alja tárolóként funkciónál. A kifutóra mosható kutyapelenkát szeretnék tenni, akár saját varrásút (most kaptam varrógépet, jó gyakorlásnak), arra pedig valami olyan anyagot, ami elég sűrű ahhoz, hogy ne kapjanak talpfekélyt, de a pisi lecsurogjon, de a kaki fennmaradjon (ez utóbbit a növények meghálálják).
Most vettünk üvegitatókat a régi műanyagok helyett, amik majd az állatvédőknél fognak landolni. Szeretném, ha csak olyan műanyag lenne a házban, amit nem tudok kiváltani mással. A nyuszinak pellet kell, több helyen lehet kapni nagy mennyiségben, zsákos kiszerelésben.
A nyuszi szabadon trollkodik a nappaliban, ezért nincs szükség fullextrás, nagy ketrecre. Amije van, azt egy régi konyhabútorelemből raktuk össze, lásd alább. Egyébként ketrecet használtan is lehet venni, a malacokét is úgy vettem, ez pedig nemcsak a környezetet, hanem a pénztárcádat is kíméli; persze egy jó ecetes fertőtlenítés nem fog ártani. Illetve a tengerimalacok emeleteit a ketrecben a parkettázásból megmaradt anyagokból építettük.
És a kaja... Moszat hörcsöggel van a legegyszerűbb dolgom, már csak azért is, mert alig eszik. A magkeveréket magam állítom össze, Budapesten több helyen is lehet kimérve magokat kapni, de biztosan más városokban is van rá lehetőség. Fehérjének azt kapja, amit amúgy is megveszünk magunknak, zöldségszükségleteit is abból elégítjük ki, amivel a malacokét és a nyúlét is. Azt egyébként mindig tartsátok a szemetek előtt, hogy különböző fajoknál különbözőek a szükségletek, és bizonyos növényeket az egyiknek lehet adni, a másiknak nem! És fontos, hogy lehetőleg vegyszermentes helyről szerezzétek be... De egy zöldségesnél, kistermelőnél, de akár szupermarketben is nyugodtan lehet csomagolásmentes zöldségeket kapni, saját szatyorba, vagy akár kézbe.
A tengerik Lilitápot kapnak, amit negyven kilós kiszerelésben tudtunk szerezni. De ez csak a Budapesten és annak környékén élőknek opció. A többieknek a Versele Laga Cavia Nature-t vagy Complete-et ajánlom, lehetőleg nagy kiszerelésben (ezeket a Tengerimalacvédők leellenőrizték, és megfelelő C-vitaminmennyiséggel látták el). Nagy kiszerelésnél viszont kiemelkedően fontos figyelni a C-vitaminra, mivel az egy idő után elillan a tápból, és a tengerimalacok az emberekhez hasonlóan nem tudják előállítani maguknak. Így ezt pótolni kell.
Pöszmösznek Versele Laga Cuni Complete-ot adunk, most abból is a legnagyobb kiszerelést rendeltem. Ennek a csomagolásának van egy nagy előnye: elég masszív és visszazárható, így a későbbiek tárolásra, akár komposzt tárolására tökéletesen felhasználható. A nyúltápokkal azért is kell vigyázni, mert nagyon sok tápot rövidtávra állítanak össze, "húsnyulaknak", nem hobbinyusziknak, akik szerencsés esetben akár 10 évig is a társaink lehetnek, ezért nem feltétlenül tartalmazzák a nyuszi tényleges szükségleteit.
A rágik ürüléke trágyázásra teljesen alkalmasak, a forgács, maradék széna komposztálható.
És ami a legfontosabb: nem kell bedőlni a gyártók mindenféle hiperszuper, csillivilli dolgainak. Van pár dolog, amit érdemes megvenni, Pöszmösz például odavan a tápos labdájáért, amit úgy dobál, mint egy kosárlabdabajnok, de nagyon sok dolog teljesen haszontalan. Vagy éppen olyan fajnak reklámozzák, akiket baromira nem érdekel, esetleg még káros is.

Bejegyzés kelt: 2017.04.26, a Facebookon volt posztolva

Készüljetek fel, mert ez a bejegyzés elég hosszú lesz, mert úgy gondoltam, hogy mesélek kicsit az állatokkal járó hulladékról, illetve a terveimről, hogyan tervezem ezt csökkenteni. Elsőként Dromi és Száva kerülnek sorra, a következő bejegyzést pedig a rágiknak tartogatom.
Drominak van egy kutyaháza, amit meglehetősen ritkán használ, hiszen velünk alszik, de ha egyikünk sem alszik itthon, vagy csak egész nap nem vagyunk otthon, Dromi pedig a kertben dekkol, mégiscsak kell egy hely, ahova behúzódhat. Mivel pár hónapja nagyon sürgős volt beszerezni, az elérhető egyik legolcsóbb kutyaházat vásároltuk; arra nem volt időnk, hogy gyűjtögessünk egy hőszigeteltre. Viszont mivel rengeteg új bútort és konyhai eszközt kellett beszereznünk rövid idő alatt, elég sok hungarocell szakadt a nyakunkba. Egyelőre félre vannak téve azzal a tervvel, hogy amint lesz időnk, hőszigeteljük vele a kutyaházat, így nem kell egy csomó pénzt kiadni és a hulladéknak is van helye.
Drominak négy bolti játéka van, egy gumi- és két kötéllabda, egy sípoló sündisznó, illetve a tréner tanácsára tervben van egy frizbi beszerzése, de ezt igyekszem megoldani használtan, ne kelljen miattam több műanyaghulladékot termelni. A többi játék a rossz konyharuha, egy-egy rossz zokni vagy bármi, akad a háztartásban és már nem tudjuk másra használni.
A kutyakakit egyelőre olyan zacskóba pakoljuk, ami az odafigyelés mellett is be-becsúszik, ez lehet akár egy egyszerű tésztás zacskó is. Persze jobb lenne erre is valami környezetbarátabb megoldás, így a műanyag nem a kommunálisba, hanem a szelektívbe kerülhetne.
Most állunk át a nyers etetésre. Egyelőre nem kerestem saját dobozos hentest, mivel kaptunk egy csomó olyan húst, amit kidobásra szántak a lejárt szavatossága miatt, de mivel fagyasztva volt, semmi baja nincs. Egy volt, ami nem sajnos nem volt jó, de azt nem is adtam oda.
Etetőt, itatót nem vettem, régi edényeket használunk. Ami még hulladék, az háromhavonta egy doboz Bravecto, illetve szúnyogos időszakban havi egy, szúnyogtalanban háromhavonta egy Milbemax tabletta csomagolása. De a hulladékcsökkentés semmiképpen sem mehet az állat egészségének rovására.
Ugyan nem hulladékmentes, de Dromi nyakörve magyar kézművestől van. Kétségtelen, hogy drágább, mintha csak lekaptam volna egy multi polcáról, de sokkal egyedibb így, jobb minőségű és egyszerűen van annak egy hangulata, amikor azzal beszélhetsz, aki készíti a rendelt tárgyadat. Majd a pórázát is tervezem lecserélni így, és akkor a mostani mehet majd egy állatmenhely részére. Ráadásul nekem az szimpatikus igazán a Purple Dogban, hogy minden megvásárolt nyakörv és/vagy póráz mellé ad egy másikat egy általam kiválasztott szervezetnek. Háromból lehet választani, köztük van az egyik szívemcsücske, a Hangyaközösség is. A másik a Vigyél Haza Alapítvány, a harmadik pedig a Budaörsi Állatmenhely. Szóval bátran ajánlom őket.
És ugye nemcsak Drominak, hanem Szávának és Hannának (a kutyus, akit örökbe szeretnék fogadni) is csináltattam bilétát a chip mellé. Ha esetleg valamelyikük elcsámborogna (reméljük, ez sosem fog bekövetkezni, de sajnos sosem lehet tudni), akkor mégiscsak könnyebb egy bilétát leolvasni, mint egy chipet. Van rajta egy név, egy telefonszám és egy cím is. Ezeket a Graviplate -Egyedileg gravírozott ajándéktárgyak, kisállat biléták gyártása-től rendeltem, messze felülmúlja mind árban, mind munkában, mind korrektségben a nagyobb, gravírozással foglalkozó cégeket.
Nos, akkor Száva… Száva nem egyszerű eset ilyen szempontból, hiszen az epilepsziája miatt folyamatos gyógyszeres kezelés alatt áll, így nem kevés szemét keletkezik a csomagolás miatt. Szeretnék vele is átállni a nyersezésre, de mivel nagyon lassan eszik és rág, még jól végig kell gondolni, hogyan oldható meg, erre viszont csak nyáron lesz időm. Addig marad a virsli, amibe beletuszkoljuk a gyógyszert és a száraztáp – ez utóbbiból majd kimérve szeretnék venni. Az alom egyelőre szilikát, ezt szokta meg az előző helyén, én viszont szeretném majd ezt lecserélni valami természetesebbre, ha elfogyott a meglévő három csomag. Tálkát neki sem vettem, hiszen van itthon, amit nem használunk.
Szóval egyelőre ennyi, következő alkalommal elmerülünk a fűevők és a rágcsálók bonyolult kis világába.

Sokan úgy gondolják, hogy kisállatot tartani fun, jóbuli, csupa móka és kacagás. Hát, nem. Csaxólok… Én soha nem bőgtem annyira és annyiszor, mint amióta aktívan állatokat tartok. Kiskoromban azért, mert nem tehettem az ellen, hogy apám hogyan tartatja velem az állatokat, most meg azért, mert nem tudok a seggemből előrángatni egy tökéletesen értelmetlen halál ellenszerét, hogy nem tudok mindenkit megmenteni. Sőt, sokszor azt sem tudom, mi miért történik. Mert van az a pont, amikor tudod, hogy a helyzetedhez mérten a csillagokat is lehoztad az égről, és ha a fejed tetején állva pörögsz, akkor sem tehettél volna semmit. Mégis magadat vádolod. Mert nincs más, akit vádolni lehet.

Két hónap alatt két nyuszi. Képtelen vagyok feldolgozni, az agyam hátsó szögletében csak rájuk vagyok képes gondolni. Pöszmöszt nem boncoltattuk, mert úgy voltam vele, hogy minek, azzal már nem segíthetek rajta. Ha mérgezés lett volna, akkor a másik két mentett nyuszi is meghalt volna. Ha betegség, úgyszintén elkapják egymástól. Csak azt akartam, hogy itt maradjon velem, ott hátul a kertben. Palikát pedig bevittük a Nébihhez, és mint minden ehhez hasonló szervezet, ülnek rajta. Engem meg mardos az önvád, mintha bármit is tehettem volna; óránként végiggondolom, mit csináltam rosszul, mit tehettem volna másként, de nem találom a hibát a gépezetben. Nincs benn szobanövény, amit megrághatott volna, nem kaptak zöldséget, amiben vegyszermaradvány lehetett volna, ugyanazt a jó minőségű tápot kapták…

Merthogy Palikának volt egy társa, Frász. Na, ez meg a másik. Itt van egy szerencsétlen, magányos nyuszilány, aki újra kezd magába fordulni. Őt pár utcával lejjebb találták, és legszívesebben letépte volna a fél karját annak, aki hozzá nyúl. Aztán kiderült, hogy valójában egy tüneményes, kedves nyuszi, aki rettenetesen magányos és fél. Amikor Palikát idehozták, egycsapásra minden megváltozott: Frász egy kenyérre kenhető, iszonyatosan szociális nyuszika lett, aki mindig a lábam körül kavargott és sosem ment Palikától fél méternél távolabb. Amolyan szerelem első látásra.

Aztán egyik pillanatról a másikra mindennek végeszakadt. Palika a karjaimban halt meg, ahogy Pöszmösz. Amikor beléptem a szobába, hogy megnézzem, mi van velük, Palika miért nem jön demonstrálni, mennyire éhes… láttam, hogy alig tud mozdulni. Az első alkalom után, amikor egy állat meghal a kezedben, már tudod, hogy vége. Egyszerűen látod, amikor nincs értelme semminek, a legnagyobb erőfeszítés is egy kibaszott lepkefing a halállal szemben. Mégis felhívtam mindenkit, akit csak lehetett, hogy segítsen… Mert abban az elbaszott tehetetlen helyzetben voltam, hogy egy óra volt az állatorvosi rendelő nyitásáig, ahol van exotikus állatorvos, viszont mire taxit hívok és beérünk valamelyik ügyeletre, ahol nem is biztos, hogy van hozzáértő állatorvos, addigra már majdnem nyit a rendelő…

Próbálom úgy felfogni, hogy szerettek annyira, hogy megvárjanak, hogy elbúcsúzhassam tőlük. Pöszmösz szemén is láttam – vagy csak látni akartam -, hogy megnyugodott, amikor odaértem, Palika is próbált bemászni az ölembe. Nem holtan találtam rájuk, még megvolt az illúzió, hogy segíthetek, hogy van még remény. De ez a kibaszott mocskos halál, a tetves, akasztani való szaporítók miatt, csak nálam két ártatlan lélek halt meg, én meg a földön vergődve bőgök, mintha maga a világ pusztulna el, és verem lilára a kezem kínomban.

Mert nem normális, hogy egy nyuszi csak úgy meghal. A semmiből. Előjel nélkül. Mindkét nyuszi mentett volt. Pöszmöszt kibaszták az utcára betegen, Palikát is a haláltól mentették meg. Az idióta emberek, akik után takarítjuk a szart, ész nélkül szaporítanak akár pénzért, akár ostobaságból, meg szarnak az egészre. Mert ezt a kínt, ezt az önvádat csak az tudja megérteni, aki úgy tud szeretni egy állatot, mint egy barátot. Aki hajlandó felelősséget vállalni azért, akit megszelídített.

Ráadásul most nézhetem, ahogy szerencsétlen Frász magába fordul; tegnap elbőgtem magam, ahogy elfutott előlem… hiába ülök le a szoba közepére, csak ritkán jön oda hozzám. Amikor Palika itt volt, nem tudtam őket levakarni magamról. De addig nem hozhatok neki másik társat, amíg meg nem tudom, hogy mi végzett Palikával.

Szóval nem, nagyon nem buli állatot tartani. Ezt csak azért mondom, hogy senki ne vállaljon azért állatot, mert jaj, de cuki és milyen jó lesz. Mert ha fel is készülsz arra, hogy a lehetséges élettartamot kimaxolja, és veled lesz 7-10-20 évet, semmi sem garancia arra, hogy ez így lesz. Úgy gondoltam, velem már semmi rossz nem történhet Pöszmösz halála után. De igen. Mert az élet egy mocskos szemétláda, és ha nyakadig ér a fostenger, még meg is lögyböli.

És az állatszeretet egy olyan örökös körforgás, amiből nem lehet kilépni.

Kelt. 2017.10.22.

Ma egy másik kedvenc kelyhemről írok, a Lily Cup Originalról.

(Kép forrása a Lily cup Facebook oldala: https://www.facebook.com/LilyCupSchweiz/?ref=br_rs)

A képen kétfajta kelyhet láthattok, a két szélső az Original két mérete, a középső pedig a Compact. Az utóbbit még nem volt alkalmam kipróbálni. Magyarországon egyik sem kapható, de az Intimina oldaláról rendelhetők és szállítanak Magyarországra (http://intimina.com). Mindig van valamilyen kuponakciójuk, amit érdemes kihasználni. Illetve ők nemcsak kelyhek, hanem különböző szexuális segédeszközök és ehhez kapcsolódó dolgok értékesítésével is foglalkoznak.

Mint az alábbi táblázaton láthatjátok, ezt a kelyhet magas méhszájú nőknek tervezték. Szintén két méretben kapható: a világos rózsaszín az A, a sötétrózsaszín a B.

Nagyon puha, kellemes anyagú kehely, amit elég könnyű kiszedni, nem véletlenül került a kedvenceim közé. Maga a test nagyon puha, az A kicsit puhább is a B-nél, de a pereme a kialakítása miatt inkább középkemény. A kisebbiknek a szára is közepesen rugalmas: nem merev, de nincs is olyan érzésem, miközben húzom, hogy soha a büdös életben nem fog kijönni. Az Enna ilyen: húzom, húzom, húzom és még mindig húzom, de még sehol semmi; de róla majd egy másik bejegyzésben. A nagyobbiké viszont merev hozzá képest, ami esetleg megnehezíti a kivételt; de ehhez tényleg baromi magasra fel kell másznia.

Jó szívvel ajánlom kipróbálásra, de csak akkor, ha magas méhszája van az ember lányának, másképp valószínűleg nem fog vagy nem fog jól működni. Úgyhogy csak akkor ruházzatok be rá, ha teljesen megbizonyosodtatok abban, nektek való.

Teljesen meg vagyok elégedve vele. A gyártó a benyomó hajtást javasolja hozzá, amivel nekem tökéletesen működött és minden probléma nélkül kinyílt. Nem vándorolt fel annyira, mint más kelyhek szoktak, viszont ez nem jelenti azt, hogy másnak sem fog.

Elárulok egy kis titkot: rászoktam a kehelynyomogatásra, ha ideges vagyok; tisztára olyan, mint egy stresszlabda. És ennek annyira kellemes anyaga van, hogy ha tehetem, érte nyúlok.

Tudom, hogy ez már beteges, de sebaj, itt még ez is elfér.

Szavazásra bocsátottam, melyik kehelyről írjak: a Lunette-ről vagy a Lily Originalról. A Lunette hazai népszerűségét mutatja, hogy annak ellenére, hogy a Lilyről kevesebb beszámoló érkezik, mégis róla kértek infókat.

Szóval ez a kehely távoli nyelvrokonainknál, a finneknél készül. A cég abszolút megbízható: ha akár a kehellyel, akár a táskával történik valami rendeltetésszerű használat és fertőtlenítés mellett, akkor kicserélik. Két méretben és öt féle színben kapható, egyik szebb mint a másik:

(Forrás: http://lunette.com)

Jelenleg nincs magyar viszonteladójuk, viszont akár a saját oldalukról, akár a német Amazonról beszerezhető, ez utóbbin ingyenes szállítás is elérhető egy bizonyos összeg felett. Én is innen szereztem a sajátomat, a másikat pedig használtan vettem. (Igen, vehetsz használt kelyhet is, semmi bajod nem lesz tőle.)

Száraz tények:

A kelyhekhez ilyen aranyos szaténtatyó jár és magára a kehelyre is rá van írva, hogy Made in Finland, illetve az, hogy Lunette:

Mindkét méret egyaránt jó lehet magas és közepes méhszájhoz is, a kettes viszont nem ajánlott nagyon alacsonyhoz, mivel jó eséllyel kilóghat maga a kehelytest is, nemcsak a szára.

A nagyobbik méret megdöbbentően kemény a kicsihez képest, ezért görcsölősöknek kezdésnek nem biztos, hogy a legjobb választás. Viszont a léglyukai meglehetősen nagyok, így a vákuum sem annyira erős.

Nekem a nagyobbik méret lett a kedvenc. Szeretem a kemény kelyheket, mert azonnal kipattannak és nem kell velük origamizni. Nekem egyszer „megmentette” az életem, mert aznap, amikor megjött, haldoklott a nyuszim, és pikkpakk fel tudtam helyezni anélkül, hogy ellenőrizgetnem kellett volna, kinyílt-e, így szinte végig szegény Palika mellett lehettem. Úgyhogy a kettes erős hüvelyizomzattal is tökéletes választás lehet. És nem is mászott fel túlzottan, így nem kellett lehalászni.

Az egyesről szintén nem tudok semmi rosszat mondani, de nekem nem lett a kedvencem. Ha hasonló méretű kehelyre van szükségem, leginkább az 1-es méretű Eco cupomhoz nyúlok; lehet azért, mert az keményebb. Meg nekem túl rugalmas a Lunette 1 szára, ami egy kicsit megbonyolítja a leszedést, de valószínűleg egy közepesen magas méhszájnál ez semmiféle problémát nem okoz.

Tanuló kehelynek is tökéletesek, mivel használatuk nem okoz különösebben feltörést, könnyen nyílnak és viszonylag könnyen beszerezhetők.

Előzmények itt olvashatók:

http://elteonline.hu/kozelet/2017/10/18/tudos-tanarok-tanar-tudosok/

Ezúttal egy vendégírást olvashattok a Dühöngőben, amit ezúton is köszönök Hajagos Máténak!

121.000 nettó, olvasható a tanárképzés szlogenjében. Ennyi a kezdőfizetésed, a képzéstől függően 5 vagy 6 éves tanulási folyamat után. Ezt a koncepciót már lassan öt éve dolgozták ki és léptették életbe, s a képzés első évfolyama lassan a diplomázáshoz ér, így ezzel együtt eljött az ideje az önfényezésnek a reflektálásnak is.

            Magyarországon megszokott dolog, hogy a reform szót minden olyan tevékenységre, rendszerre használják, ami semmit sem változott érdemben, viszont az érte felelős emberek pont annyira tehetségesek, hogy az Asztro Tv-s pénzmágiát próbálják meg eladni pénzügyi stratégiaként. Az oktatásügyet érintő reformok is kiválóan sikerültek. Olyannyira, hogy az öt esztendeje elindult, osztatlan tanárképzésért felelős illetékesek most jöttek rá arra, hogy igencsak problémás lesz elhelyezni négyszer annyi hallgatót férőhelybővítés nélkül. A Tanárképző Központ állítása szerint ez főként az angol és a történelemszakosokat érintette, de ott is csupán néhány hallgatót. Viszont ígéretük szerint mindenki elfogja tudni végezni a gyakorlatot a december 10-i határidőig. (Mert határidő már akkor volt, amikor állításuk szerint még azt se tudták, hányan vagyunk.) Hiszen ez csak „15 óra tanítás és néhány óra hospitálás.” Az egész dologban igazából nem is az bánt a legjobban, hogy a közvéleménynek hazudnak, hanem az, hogy a hallgatói fórumra befáradó kolléga irányába olyan kritikai észrevételek is elhangzottak, amikről ebben a cikkben szó nincs, viszont a kedves kollegát szégyenében a sírógörcs kerülgette a fórumon. Persze értem én, hogy kevés az ember, de…. nem, mégsem értem. A gyakorlatért összesen legalább öt szerv felelős valamilyen formában: a TKK, az alapkar módszertani központja, a PPK, a KLIK és az EMMI. Világos, hogy jó dolog keményen dolgozó emberek adóforintjaiból létrehozni egy csomó szervezetet, amik összességében semmivel sem kompetensebbek egy rakás egymásra mutogató csimpánznál, de akkor talán hasznosabb volna, ha a hallgatók maguknak intézhetnék a gyakorlóhelyeket. Ja, hogy azt nem lehet, mert „egyszerűen nincs rá oktató, aki ellenőrizné a fogadó intézmény minőségét”? Mert azt mindig ellenőrzik. ( A nagymamám is mindig megkérdezi a molylepkéket a téli szezon előtt, hogy mennyi levendulát rakjon a ruhák közé.) Nem, nem azért van a KLIK, meg a tanfelügyelet, kell még egy kör papírgyártás, - a fák amúgy is csak a stadionok elől veszik el a helyet - hogy bebizonyosodjon egy iskoláról, illetve egy, a magyar oktatási törvényeknek évek óta kényszeresen megfelelve működő tanárról, hogy alkalmas arra, amit húsz éve csinál. Mindezt olyan embereknek kell bizonyítania, akik alapvető logisztikai feladatokat, a saját szakterületeken sem képesek megoldani.  Ráadásul ez még véletlenül sem egy olyan probléma, amivel öt esztendeje tisztában vannak az illetékesek. (Mármint azzal, hogy sokkal több osztatlanos tanár vesz részt a képzésben, mint bolognás.) A minőség ellenőrzése nagyjából pont olyan komolyan vehető metódus, mint az, hogy minden tanárjelöltnek és tanárnak portfóliót kell készítenie. Ez egy olyan reflektált reflexióhalmaz, amiben, ha nem elégszer használjuk a reflexió szót, akkor könnyen lehet, hogy elfelejtünk laccsolni. Sőt, ha nem készítjük el a reflekált reflexiót, akkor előfordulhat, hogy nem kenegetik elegen a PPK tanárképzési kurzusait hájjal. A portfólióba még véletlenül sem írhatod bele, hogy az egésznek semmi értelme sem volt, mert akkor alkalmatlan vagy a pályára. Azt kell írnod, hogy az adott kurzuson sokat tanultál a gyermekek jellemfejlődéséről, még akkor is, ha élő gyereket két éve nem láttál. Jól jegyezzük meg, a kritikus gondolkodásra nevelés (alaptantervi kompetencia) ebben az országban kibaszottul nem azt jelenti, hogy érdemi véleményed legyen bármiről is. Persze Palkovics álamtitkár is megmondta, hogy az oktatásban minden rendben van. Illetve pontosítok: minden is. Nem létezik olyan, hogy a 15 óra tanítási és a „néhány órás” hospitálás a valóságban 45 óra kötelezően az iskolában eltöltendő foglalkozást jelent, plusz az otthoni felkészülést az órákra és az egyetemi kurzusokra. A cikk nagy tanúsága, hogyha a nyelved valaki seggében van, akkor a szád nem képes arra, hogy hazugság nélkül beszéljen. Arra már ki sem tér a kedves cikkíró, hogy miként lehetséges az, hogy az egyéves hosszú tanítási gyakorlat ideje alatt egyik hallgató sem kap fizetést, és kredit hiányában ösztöndíjat sem. Sokaknak az volt az érve erre a felvetésre, hogy régen se kaptak fizetést (a törvény egyébként havi szinten a minimálbér 15 százalékát írja elő, a hosszú gyakorlat esetében) a tanárjelöltek. Persze, az én apám meg gyerekkorában a pottyantós budira járt kakilni, de fater olyan hülye, és azt gondolta, hogy nekünk jobb lesz, ha vízöblítéses WC-n intézzük a dolgunkat. Ugye minek is fejlődni, ha elég ráírni a csapágyas, kormány nélküli, negyvenéves Trabantra, hogy Lexus? Én szeretnék dolgozni a gyakorlat mellett, de egyszerűen nem fér bele az időbe, ha az iskolai elfoglaltságokon kívül még portfóliót, szakdolgozatot, és minden egyes óráról óratervet kell írnom. Amit biztosan elolvas majd valaki. Ezek legalább annyira fontos dolgok, mint a Soros-terv, amire körülbelül 600-szor annyi pénzt költöttek el, többek között az én adómból, mint arra, hogy valami minimális fizetést juttassanak a hallgatóknak. (Ha már a hűtőből is egy ijesztő, csúnya uzsorás bácsi ugrik elő, akkor engedtessék meg nekem, hogy véleményem legyen róla.) Hiába, lakást, családod sok tanárjelölt is szeretne, mivel nem mindegyikünk született kóborkutyának, és sajnos igen kevesen vagyunk olyanok, akiknek Mészáros Lőrinchez mérhető lángelméje és beszédkészsége volna. Higgye el a kedves olvasó, nem a levegőbe beszélek, amikor munkáról elmélkedek. Bárkinek szívesen megmutatom, milyen tizenkét órán keresztül a kőkemény földet csákányozni, vagy betont keverni a negyven fokban. De talán fordítsuk meg a dolgokat. Mi lenne, ha minden egyes embernek kéne portfoliót írnia a szakmai alkalmasságát bizonyítandó, és egy évig ingyen kellene dolgoznia? Még a politikusoknak is? (Bocsánat, a politikusoknak ebben a mondatban bizonyára nemcsak az ingyen munka, hanem a dolgozni kifejezés értelmét is homály fedi.) Talán a végére kijönne, hogy a bürokráciáért és a rendszer irányításért felelős emberek összessége sem képes megalkotni három összetett mondatot. Bár ennek bizonyításához, azt hiszem nincs szükség ilyesfajta eljárásra, elég, ha bekapcsoljuk a híradót. Ahol minden a legnagyobb rendben van, a létező világok legeslegjobbikában.

            Összességében az új tanárképzés a szaktárgyi tanítási gyakorlatok kezdetéig TKK-s rendben zajlott, ennek a rendszere átdolgozásra szorul, melyet a hold hódokkal való benépesítésével lehetne megoldani. Az elteonline-os cikkíró a szöveg megfogalmazása során megába szívta azt, ami igazán prototipikus seggnyalóvá, a munkája során pedig azt, ami igazán hasznos papagájjá teszi őt, s most először próbálgatja a körmeit a hallgatók hátán és szívén. Rákosi meg közben elmorzsol egy apai könnyet a sírjában, valahol nem is olyan messze, a Szovjetunióban.

Annak idején, amikor öt évvel ezelőtt felvettek az ELTE-re, nagyon büszke voltam magamra, hogy felvettek az ország ún. legjobb egyetemére. Mára, így öt év után arra jutottam, hogy akit csak tehetek, lebeszélem róla. Mert ami itt folyik, az már egy zs kategóriás horrorparódiának is szánalmas.

Félreértés ne essék, az alapvető probléma nem az oktatókkal van. Nagyon sok kiváló tudós tanít, ki jobb, ki kevésbé jó tanári képességekkel, de azt kell mondjam, a legtöbben erőn felül teljesítenek.

A hiba az egész rendszer. Egyrészt: tömegoktatás folyik. Amikor egy szemináriumra 20 vagy annál több hallgatót is felvesznek, igazából elveszíti a szemináriumjellegét, ezzel az erővel pedig akár előadás is lehetne, de ha nem teszik, akkor meg egyszerűen nincs annyi tanár, akik ezt a rengeteg hallgatót el tudnák látni. De hát a pénz az pénz, ugyebár, ki a szent nyúlneszkviket érdekel, ha mindez az oktatás rovására megy. Az egyetem mégsem arra való, hogy tanuljanak… vagy várjunk csak!

De az igazi közröhej ez a búvalkent tanárképzés. Mert ez az. Egy idén ötödik éve folyó elcseszett komédia, fogalmazhatnánk úgy is, hogy szopólend. Majd ebben a csodálatos rovatban ki fogok térni arra, hogy mennyi totálisan felesleges energiát fektettünk olyan tárgyakba, amik akár hasznosak is lehettek volna (de nem lettek), de erről majd később.

Viszont a mai Dühöngő témája a TKK. Akik maga az elcseszett közröhej. Tudniillik, ez az osztatlan tanárképzésnek csúfolt összecseszett szennykupac öt évvel ezelőtt indult. Vagyis mi vagyunk az első évfolyam, de inkább nevezném magunkat kísérleti patkánynak, az találóbb lenne. Azon túl, hogy a szakos tárgyainknál pontosan ugyanazokat az órákat kell elvégeznünk, mint az alapszakosoknak, viszont totális más kompetenciákra és módszerekre lenne szükségünk, még arra sem tudtak felkészülni öt év alatt, hogy ennyi emberre gyakorlósulit szerezzenek.

Csak hogy mindenki értse: az 5. évben 2x60 órás rövid gyakorlatot kell teljesíteni, amiből 15 óra tanítás, 15 óra felkészülés, 30 óra egyéb elfoglaltság. (Eleve nem tudom, honnan a szent Zeuszból szedték, hogy egy tanárjelöltnek, aki egyébként az előző 4 évben nem találkozott gyerekkel, elég lenne egy órára egy óra felkészülni. Meg a nagy lókulát, azt.) És ehhez ugye kell egy iskola, ami fogad. A probléma ott kezdődik, hogy ezt a sulit nem kereshetjük mi, csak ez a teljesen inkompetens banda, ami a TKK. Elméletben augusztus végén meg kellett volna kapnunk azt a gyakorlósulit és tanárt, akinek a keze alatt dolgoztunk volna, hogy az egyetemmel és munkával össze tudjuk egyeztetni az ő órarendjét. Ezzel szemben van olyan, aki a mai napig, vagyis 2017.10.14-ig nem kapott iskolát. Na, most mondja már meg nekem valaki, hogy így a félév második felében hogyan fogja bárki teljesíteni a gyakorlatát?!

Merthogy mindenkinek minden órára 3 hiányzása van. Na, most ha a tanár rendes, akkor tisztában van a jelenlegi totális káosszal, és megértő, így engedi a több hiányzást. De nem mindenki ilyen. Azért tételezzük fel. De mi a szent szar van akkor, ha a mentortanárnak is kettő órája van egy héten?! Az még januárban, vizsgaidőszak kellős közepén is taníthatna, ha nem lennének bizonyos határidők. És akkor még ezeknek a jóképességűeknek van bőr a képükön azt a fejünkhöz vágni, hogy a kurzus két, azaz KETTŐ hét alatt teljesíthető.

Elhiszem, hogy bölcsészek vagyunk, de azért számoljunk. Én ebben a félévben a történelem rövidgyakot csinálom. Kifejezetten szerencsésnek számítok, mert az én tanáromnak van történelemből három osztálya, abból kettőnek 2-2, egynek pedig 4 órája van a héten. Ez egy héten 8 órát jelent. 9 órát kell hospitálnom és 15 órát megtartanom, azaz összesen 24 órát. Ami 3 hétre oszlik el. Kérem szépen, hun a szent nyúlbogyóban van az a két hét?! És akkor feltételeztük, hogy az összes órára be tudtam menni, mert olyan mázlista vagyok, hogy nem dolgozom és az óráimmal sem ütközik. De ezzel szemben, mivel későn kaptam sulit, 2, azaz kettő órára tudok bemenni egy héten anélkül, hogy egyetemről hiányoznék vagy szabit vennék ki. És én még mindig a szerencsések közé tartozom, mert van, akinek a mentortanára két órát tart összesen a héten. Köszi, ELTE, jó fej vagy már megint.

Ja, és a legjobbat még nem is említettem! Mindebből a szituációból azt próbálják kihozni, hogy mi vagyunk a szarok, ők meg a szegény ártatlanok, akiket a gonosz hallgatók még októberben is zaklatnak, hogy nincs gyakorlóhelyük, pedig ők mindent megtesznek. Ne zavarja őket, hogy ez az ötödik év, hogy ott vagyunk, tudják, hányan vagyunk, májusban le kellett adni kérelmet, hogy melyik tárgyunkat szeretnénk először elvégezni. Ha túl sokan jelentkeztünk, át lehetett volna csoportosítani: persze, nem lett volna jó, de ennél az abszolút nevetséges helyzetnél mindenképpen jobb lett volna. SŐT! Csak hogy kiszarjam a spanyolviaszt: amikor szeptember közepén látták, hogy nyakig ér a híg fos, igazán szólhattak volna, hogy keressenek a hallgatók is iskolát. Mert az tuti, hogy hamarabb szereztünk volna magunknak.

És ezek a jóképességűek, akik az előző négy évben nem tudtak gondoskodni arról, hogy ennyi hallgatónak iskolát keressenek, akarnak hosszú gyakorlatra iskolát keresni. Na, meg a jó büdös… azt. Nem! Nagyon kezd elegem lenni ebből az ők majd mindent megoldanak dologból. Meg az egész ELTE-ből. És abból, hogy 23-24-25 éves embereket rángatnak, mint valami kibaszott bábút, mintha az egyetemen kívül más dolguk sem lenne. Csak úgy megsúgom: felnőtt emberek vagyunk, sokan házasok, van, akinek még gyereke is van, sokan saját háztartást vezetnek, sokan dolgoznak, hogy esetleg ne diákhitellel kelljen elkezdeniük az életüket, és nem mindenkit tudnak eltartani a szüleik. Sokan a belünket is kidolgozzuk egy indokolatlanul hosszú képzés alatt, hogy jussunk valamire az életben, mert mire innen kijutunk, 25-26-27 évesek leszünk, közelebb a harminchoz, mint a húszhoz, és akkor még a pofánkba is szarnak, mert még ők tesznek szívességet… Nagyon kezd elegem lenni, hogy ezen az egyetemen minket elfelejtenek és lenéznek.

Szeretettel üdvözöllek titeket a Dühöngőben!

Sziasztok!

Most, hogy a blogomnak szeretnék egy kicsit komolyabb arculatot hazudni, elindítom az intimkelyhes és mosható betétes rovatot, amelynek célja, hogy segítsen a nőknek kiválasztani a számukra legmegfelelőbb menstruációs alternatívát.

Fél éve váltottam az eldobható termékekről tartósakra, és azt kell mondanom, hogy a kettő teljesen más minőséget képvisel. A görcseim teljesen megszűntek, nem kell többé félnem az átázástól. Azt hiszem, nem kell mesélnem a szagokról, amik az eldobható termékek használata során keletkeznek: ezek is ugyanúgy megszűntek, ahogy az előbbiek. Persze, ezt kevesen hiszik el, de nem célom őket meggyőzni: pár hónap használat után erre mindenki rájöhet magától.

A megfelelő intimkehely választásához az alábbi tényezőket kell figyelembe venni: méhszáj magassága (ez a legeslegfontosabb), a görcsök és a vérzés erőssége, hüvelyizomzat erőssége. Illetve rendkívül fontos, hogy a kehely, amit veszel, 100% orvosi szilikon legyen! Ez alól pár kehely képez kivételt: a TPE MeLuna és a gumi Keeper.

Persze, a gyártók előszeretettel írják fontos paraméternek a kort, a szülések számát, esetleg a magasságot és testalkatot, de valójában ezek nem sokat jelentenek. Ismerek olyan többgyerekes anyát, aki simán használja az apró kelyheket is. Sokkal fontosabb, hogy mennyire erős a hüvelyizomzat: ugye ez intimtornával fejleszthető.

No, de térjünk is a lényegre. A mai posztban a Merula nevű kelyhet szeretném nektek bemutatni, ami  az egyik személyes kedvencem.

Jöjjenek a száraz tények:

A kehely szájának átmérője: 40mm
A kehely középen lévő legszélesebb pontjának átmérője (kívül): 46mm
Teljes hossz (fogantyúval): 72mm
A kehely hossza a fogantyú nélkül: 39mm
A kehely kapacitása: 38ml
Keménysége: 60 shore

Gyártási helye: Németország

És… vegán termék.

Természetesen 100% orvosi szilikon

Hat alapszínben lehet kapni:

(kép forrása: a Merula Facebook oldala: https://www.facebook.com/merulacup/)

Ezek mind kaphatóak Magyarországon innen: http://emilla.me/spl/240367/Merula-Cup-Nemetorszagbol-Vegan-termek

Ha már ott vagytok, nézzetek is szét, nagyon sok szépség található ott.

Szóval ez egy kemény kehely, ami azt jelenti, hogy ha görcsölős vagy, nem biztos, hogy ez a legjobb választás. Azért nem biztos, mert sokaknak, köztük nekem is, megszüntette a görcsöket. Illetve nem a legegyszerűbb a felhelyezése sem, igényel egy kis gyakorlást, de ha egyszer megtanulod, olyan, mint a biciklizés. Mindenesetre itt találsz hozzá egy kis segítséget: https://www.youtube.com/watch?v=x_TCoGm0Ytc

Az alapszíneken kívül limitált példányokat is lehet kapni, de azokat mindig csak egy adott forgalmazó oldalán. Nagyon szép a lila Merula, amit a Tassenzeit oldalán kaphattok meg Ausztriából. A szürke és piros Merulát pedig Németországból szerezhetitek be. 

Több okból is szeretem ezt a kelyhet annak ellenére, hogy a kezdetek nem alakultak a legjobban; a Kámaszútra összes pozícióját elpróbáltam, mire rájöttem, hogyan is nyílik a drága. Nekem baromi magasan van a méhszájam, ezért a kelyhek szeretnek eltűnni a világ végére, így a Merula fogója maga a megváltás. Nem kell szenvedni, hogyan kapaszkodjak bele, egyszerűen beakasztom az ujjam a létrába, és már kinn is van. Elég nagy a kapacitása, így erős menstruációhoz is ajánlott, akár a tizenkét órát is kibírja, amíg a testben tartózkodhat.

Itt tartom fontosnak megjegyezni, hogy a vér nem érintkezik levegővel a vákuum miatt, így nem kezd el bomlani, mint egy tamponban.

A Merulának nincsenek léglyukai, ezért a vákuum erősebb, mint léglyukas társainál, szóval kicsit nehezebb kiereszteni. De legalább atombiztos, gyenge hüvelyizomzat esetén is tartja magát.

Minden méhszájmagasságnál egyarán használható: létrájának köszönhetően magasnál is egyszerű a levétele és mivel a kehelytest ugyan szélesebb, de rövid, ezért alacsonynál is bátran ajánlhatom. A létrájából igény szerint vágható. Nekem szerencsére nem kellett megcsonkolni.

Szóval ajánlott:

- bármilyen méhszájhoz

- olyanoknak, akik nem vagy alig görcsölnek

- erős a vérzésük és ezért nagy kapacitásra van szükségük

- aki nem adja fel az első próbálkozás után.