Annak idején, amikor öt évvel ezelőtt felvettek az ELTE-re, nagyon büszke voltam magamra, hogy felvettek az ország ún. legjobb egyetemére. Mára, így öt év után arra jutottam, hogy akit csak tehetek, lebeszélem róla. Mert ami itt folyik, az már egy zs kategóriás horrorparódiának is szánalmas.
Félreértés ne essék, az alapvető probléma nem az oktatókkal van. Nagyon sok kiváló tudós tanít, ki jobb, ki kevésbé jó tanári képességekkel, de azt kell mondjam, a legtöbben erőn felül teljesítenek.
A hiba az egész rendszer. Egyrészt: tömegoktatás folyik. Amikor egy szemináriumra 20 vagy annál több hallgatót is felvesznek, igazából elveszíti a szemináriumjellegét, ezzel az erővel pedig akár előadás is lehetne, de ha nem teszik, akkor meg egyszerűen nincs annyi tanár, akik ezt a rengeteg hallgatót el tudnák látni. De hát a pénz az pénz, ugyebár, ki a szent nyúlneszkviket érdekel, ha mindez az oktatás rovására megy. Az egyetem mégsem arra való, hogy tanuljanak… vagy várjunk csak!
De az igazi közröhej ez a búvalkent tanárképzés. Mert ez az. Egy idén ötödik éve folyó elcseszett komédia, fogalmazhatnánk úgy is, hogy szopólend. Majd ebben a csodálatos rovatban ki fogok térni arra, hogy mennyi totálisan felesleges energiát fektettünk olyan tárgyakba, amik akár hasznosak is lehettek volna (de nem lettek), de erről majd később.
Viszont a mai Dühöngő témája a TKK. Akik maga az elcseszett közröhej. Tudniillik, ez az osztatlan tanárképzésnek csúfolt összecseszett szennykupac öt évvel ezelőtt indult. Vagyis mi vagyunk az első évfolyam, de inkább nevezném magunkat kísérleti patkánynak, az találóbb lenne. Azon túl, hogy a szakos tárgyainknál pontosan ugyanazokat az órákat kell elvégeznünk, mint az alapszakosoknak, viszont totális más kompetenciákra és módszerekre lenne szükségünk, még arra sem tudtak felkészülni öt év alatt, hogy ennyi emberre gyakorlósulit szerezzenek.
Csak hogy mindenki értse: az 5. évben 2x60 órás rövid gyakorlatot kell teljesíteni, amiből 15 óra tanítás, 15 óra felkészülés, 30 óra egyéb elfoglaltság. (Eleve nem tudom, honnan a szent Zeuszból szedték, hogy egy tanárjelöltnek, aki egyébként az előző 4 évben nem találkozott gyerekkel, elég lenne egy órára egy óra felkészülni. Meg a nagy lókulát, azt.) És ehhez ugye kell egy iskola, ami fogad. A probléma ott kezdődik, hogy ezt a sulit nem kereshetjük mi, csak ez a teljesen inkompetens banda, ami a TKK. Elméletben augusztus végén meg kellett volna kapnunk azt a gyakorlósulit és tanárt, akinek a keze alatt dolgoztunk volna, hogy az egyetemmel és munkával össze tudjuk egyeztetni az ő órarendjét. Ezzel szemben van olyan, aki a mai napig, vagyis 2017.10.14-ig nem kapott iskolát. Na, most mondja már meg nekem valaki, hogy így a félév második felében hogyan fogja bárki teljesíteni a gyakorlatát?!
Merthogy mindenkinek minden órára 3 hiányzása van. Na, most ha a tanár rendes, akkor tisztában van a jelenlegi totális káosszal, és megértő, így engedi a több hiányzást. De nem mindenki ilyen. Azért tételezzük fel. De mi a szent szar van akkor, ha a mentortanárnak is kettő órája van egy héten?! Az még januárban, vizsgaidőszak kellős közepén is taníthatna, ha nem lennének bizonyos határidők. És akkor még ezeknek a jóképességűeknek van bőr a képükön azt a fejünkhöz vágni, hogy a kurzus két, azaz KETTŐ hét alatt teljesíthető.
Elhiszem, hogy bölcsészek vagyunk, de azért számoljunk. Én ebben a félévben a történelem rövidgyakot csinálom. Kifejezetten szerencsésnek számítok, mert az én tanáromnak van történelemből három osztálya, abból kettőnek 2-2, egynek pedig 4 órája van a héten. Ez egy héten 8 órát jelent. 9 órát kell hospitálnom és 15 órát megtartanom, azaz összesen 24 órát. Ami 3 hétre oszlik el. Kérem szépen, hun a szent nyúlbogyóban van az a két hét?! És akkor feltételeztük, hogy az összes órára be tudtam menni, mert olyan mázlista vagyok, hogy nem dolgozom és az óráimmal sem ütközik. De ezzel szemben, mivel későn kaptam sulit, 2, azaz kettő órára tudok bemenni egy héten anélkül, hogy egyetemről hiányoznék vagy szabit vennék ki. És én még mindig a szerencsések közé tartozom, mert van, akinek a mentortanára két órát tart összesen a héten. Köszi, ELTE, jó fej vagy már megint.
Ja, és a legjobbat még nem is említettem! Mindebből a szituációból azt próbálják kihozni, hogy mi vagyunk a szarok, ők meg a szegény ártatlanok, akiket a gonosz hallgatók még októberben is zaklatnak, hogy nincs gyakorlóhelyük, pedig ők mindent megtesznek. Ne zavarja őket, hogy ez az ötödik év, hogy ott vagyunk, tudják, hányan vagyunk, májusban le kellett adni kérelmet, hogy melyik tárgyunkat szeretnénk először elvégezni. Ha túl sokan jelentkeztünk, át lehetett volna csoportosítani: persze, nem lett volna jó, de ennél az abszolút nevetséges helyzetnél mindenképpen jobb lett volna. SŐT! Csak hogy kiszarjam a spanyolviaszt: amikor szeptember közepén látták, hogy nyakig ér a híg fos, igazán szólhattak volna, hogy keressenek a hallgatók is iskolát. Mert az tuti, hogy hamarabb szereztünk volna magunknak.
És ezek a jóképességűek, akik az előző négy évben nem tudtak gondoskodni arról, hogy ennyi hallgatónak iskolát keressenek, akarnak hosszú gyakorlatra iskolát keresni. Na, meg a jó büdös… azt. Nem! Nagyon kezd elegem lenni ebből az ők majd mindent megoldanak dologból. Meg az egész ELTE-ből. És abból, hogy 23-24-25 éves embereket rángatnak, mint valami kibaszott bábút, mintha az egyetemen kívül más dolguk sem lenne. Csak úgy megsúgom: felnőtt emberek vagyunk, sokan házasok, van, akinek még gyereke is van, sokan saját háztartást vezetnek, sokan dolgoznak, hogy esetleg ne diákhitellel kelljen elkezdeniük az életüket, és nem mindenkit tudnak eltartani a szüleik. Sokan a belünket is kidolgozzuk egy indokolatlanul hosszú képzés alatt, hogy jussunk valamire az életben, mert mire innen kijutunk, 25-26-27 évesek leszünk, közelebb a harminchoz, mint a húszhoz, és akkor még a pofánkba is szarnak, mert még ők tesznek szívességet… Nagyon kezd elegem lenni, hogy ezen az egyetemen minket elfelejtenek és lenéznek.
Szeretettel üdvözöllek titeket a Dühöngőben!
