Kelt: 2017.06.20

Biztos többetek fogadott már örökbe kisállatot, sőt esetleg problémás kisállatot. Szóval valószínűleg sokan tudjátok, mennyire nehéz. Nem olyan, mint amikor elmész egy jó tenyésztőhöz (NEM szaporítóhoz!), aki kicsi kora óta időt és energiát fektet a kicsik kézhez szoktatásába, nevelésébe, így pedig egy jó eséllyel egy kiegyensúlyozott, jó személyiségű kisállat fog hozzád kerülni. Ott is mindig van kockázati lehetőség, változhat a személyisége, de a legtöbb esetben tudod, mire számíthatsz. És ez jó. Nekem is van két tenyésztett malackám, nagyon szépen, kiegyensúlyozottan kerültek hozzám, a tenyésztő figyelt arra, hogy összepasszoló párost adjon. És ez jó érzés; sosem tapasztalták meg az ember sötét oldalát.
Nem így egy örökbefogadásnál. Kölyköknél itt is egy fokkal jobb a helyzet, de ott sem tudhatod, miket élt át és milyen nyomot hagyott. De ha felnőtt állatot fogadsz örökbe, akkor a helyzet nehezebb. És tényleg csak sejtheted, mik a tapasztalatai, mit kapott az embertől - bár sokszor az állapota és az emberekhez való viszonya elárulja...
Pöszmöszt is atkásan találták kidobva az utcán - gondolom húsvéti ajándék lehetett, de megnőtt, ivarzott, szemtelen lett, rájöttek, költeni is kéne rá, aztán egyszerűbb volt kivágni a francba, és az ő mocskukat másra herdálni - vagy a halálra. Szerencsére őt időben megtalálták és összeszedték, hozzám már úgy került, hogy a betegségéből kikúrálták. De rettegett. Rettegett ez a szerencsétlen nyuszi, nem is kicsit; annyira, hogy röfögött, valahányszor a közelébe mentünk.
Először csak a kajáért jött oda, a nevére nem hallgatott, hozzáérni pedig esélytelen volt. Aztán elvette a kézből az ennivalót, majd néha ölbe is mászott, de hozzáérni nem lehetett. Ma sem tökéletes, így fél év után, de ha áthajolok a gyerekrácson, és odahívom magamhoz, odaszalad, megáll a szőnyeg szélén, és hagyja, hogy simogassam a buksiját. Csak akkor működik, ha a kerítés elválaszt, de működik. Ez pedig nagyon jó érzés, néha el is érzékenyülök, mint valami idióta. És ilyenkor rájövök, hogy megéri a problémás állatokkal "szenvedni", mert minden apró lépés öröm, és előbb vagy utóbb hála lesz a jutalma.
Pöszmösz pedig egy a sokból. Most itt van nálam Frász, akit valószínűleg szintén kidobtak (vagy kiszökött valahogy...). Olyan kis agresszív, mint a fene. De ha hallja, hogy felállok, már ugrik a rácshoz; igaz, valószínűleg csak a kajáért, de az állatok szívéhez a hasukon át vezet az út. És ők már jó helyen vannak... Ők szerencsések. De túl kevesen vannak.
Ha teheted, fogadj örökbe! Persze, előbb felelősen gondold át, mert nem egy-két napra fogadsz örökbe - meg egy allergiateszt sem árt előtte, biztos, ami biztos. De a lényeg, hogy örökbefogadni jó.