Kelt: 2017.04.20

Nemrég elhatároztam, hogy lehetőségeimhez, személyiségemhez és a pénztárcámhoz mérten igyekszem csökkenteni az ökológiai lábnyomom. Ez néha könnyen megy, míg máskor nehezen, lemondásokkal jár és odafigyeléssel, de igazából egy jó buli. És néha még a pénztárcámnak is jót tesz.
Több különböző lista is kering a neten, amik útmutatást adnak, mik lehetnek az első lépések. De tudni kell, hogy minden ember, háztartás, család és környezet más, mások a lehetőségeink, ezért nem szabad csüggedni, ha valami nem megy.
Sok helyen az elsők között írják a PET palackok elhagyását; hadd ne mondjak, nekem ez micsoda kín volt, mire megtaláltam erre a jó megoldást. Bejárós egyetemista vagyok, heti három napot Budapesten töltök reggeltől estig, rengeteget iszom, napi 2 litert minimum, mindig az jelentette a legkönnyebb megoldást, hogy veszek innivalót. A csapvizet nem iszom meg, úgyhogy egy egyszerű kulacs nem volt opció. Az első áttörést az asztali víztisztító és az üveges, visszaváltható szörpök jelentették; de ez mégsem lehetett végleges megoldás, mert oké, cipelek magammal egy csomó palackot egész nap, beleszakadok, ez van; na, de mi van nyáron? Amikor fél perc alatt olyan meleg lesz az innivaló, hogy szinte várom, mikor jelenik meg két fura figura egy gyűrűvel... És ekkor találkoztam a Bobble vízszűrős kulacsával, ami legnagyobb meglepetésemre működött: ihatóvá tette az ihatatlant. A drágábbikat választottam, a 6.000 forintosat, mivel abba olcsóbb (és kevesebb szemetet termel!) a két havonta cserélendő szűrő. Kiszámoltam, hiába volt drága, nagyon megérte. Azelőtt hetente 1-2000 forint elment üdítőkre, nyáron még több, így meg az egyetemen akkor töltöm fel a kulacsot, amikor akarom.
Na, de ezzel arra akartam kilyukadni, hogy ami valakinek könnyű, az a másiknak nehéz; aztán vagy van jó megoldás, vagy nincs.
Igazából az egész hulladékmentesítést a műanyagzacskók száműzésével kezdtem. Van kis dobozom, vászon szatyrom, minden egyebem, ami egy vásárláshoz kell; persze, nem lehet mindent csomagolásmentesen megszerezni (sajnos), de a kis sarki zöldségesnél sosem néztek ki, hogy semmit nem kell nekem becsomagolni, ahogy a Szatyorboltban Budapesten is sok minden megszerezhető. Amit meg nem lehet csomagolás nélkül megvenni, ott törekszem arra, hogy a csomagolás: 1. visszaváltható legyen/felhasználható legyen a háztartásban (pl. a szörpös üveget visszaveszik, a befőttes üveget meg használjuk) 2. ne műanyag legyen, de ha már az, akkor még lehessen használni (a vécépapír csomagolása vagy az állatok forgácsáé szemeteszsákként még egyszer funkcionál) vagy újrahasznosítható legyen.
Aztán jött az Ecoegg mosótojás. Nagyon jó kis szerkezet, egy újrahasznosított műanyagból készült tojás adja a vázat, amibe fekete és fehér golyócskákat kell tenni. Mosószóda szinte az egész. Nálunk nagyon bevált. Úgyhogy pápá drága mosószerek, cipekedés és műanyag flakonok.
És még zárásként hadd beszéljek a kis kedvencemről, a Cibi méhviaszos kendőjéről. Csak ajánlani tudom őket. Nincs folpack és alufólia itthon, mert ezzel a kendővel fedek le mindent, aminek nincs fedele, illetve hagymát, gyümölcsöt, kolbászt, felvágottat, bármit tarthatok benne szinte, amit csak akarok. És amint elhasználódott (elvileg egy évig is jó lehet), komposztálható, mert 100% természetes anyagból készül. Vállalkozó szelleműek akár otthon is elkészíthetik, de én úgy vagyok vele, hogy inkább megveszek, minthogy otthon kontárkodjak.